Be kell vallanom, sokáig jártam oda úgy, hogy nem értettem miről is van ott szó, és meditatív állapotban sem „láttam” semmit sem. (Ma már tudom, hogy így menekültem a magammal való találkozás elől.) Bármennyire is próbáltam menekülni, hiába éreztem hiábavalónak, mégis mindig jártam a csoportos találkozókra, vitt a kíváncsiságom, vagy a magamnak tett ígéret, hogy NŐ legyek!
No persze mint tudjuk, semmi sincs véletlenül, ott volt a helyem, a hallottakat mélytudatomba helyeztem, hogy a megfelelő alkalommal majd elővegyem.
Közben észre sem vettem, hogy életem iránya és minősége teljesen megváltozott. Olyan blokkokat oldottam ki, amiknek hatására életemnek minden szálán elindultak a változások, színesebbé vált minden körülöttem. Mostanság értékelem igazán, mondhatnám, most ébredtem annak a hosszú és fáradtságos munka eredményének a tudatára, amit öntudatlanul végeztem annak idején, hiszen gyümölcseit most aratom. Nagyon nehezen viseltem, ha valami hibámmal szembesítettek, s mivel ez e módszernek egyik eleme, ezért egy idő után be is sokalltam és szünetet tartottam. Szerencsére a csoport tagjaival mély érzelmi kapcsolatok, barátságok alakultak ki az idők folyamán, ezért a velük való találkozások is valójában állandó önismeretről szóltak.
Amikor viszont csomót találtam a testemben, már nem volt kérdés, hogy mielőbb szembesülnöm „kell”, rálátnom annak lelki okára, a miértre.
Felismertem azt is, hogy vegyem komolyan e figyelmeztetést, amit a testem jelként mutat, és kezdjem el az igazi önmegismerést. Most még megúsztam egy egyszerű cisztával.
Ahogy elhatároztam, hogy jobban értékelem magam, többet foglalkozom az anyagon túli világgal, a „véletlen” úgy hozta, hogy én fordíthatom le angolra a Teremtő Önismeret módszerről elkészült anyagokat. Ez kellett az én agyamnak, ünnep volt számára! Most még több dolgot értettem meg, amikor elmélyedtem a szövegekben. Innentől már felgyorsultak az események, áttört nálam az ellenállás, a menekülési kényszer, és végre, nemcsak megértettem, hanem már meg is éreztem, mit is jelent, ha nem agyból élünk. Sorba jöttek és jönnek a felismerések, és az életem minden apró kis része a helyére kerül.
Mára már nem heti egy - két meditáció számomra a Teremtő Önismeret módszer, hanem a hétköznapjaim részévé vált.
Nyugalom van bennem!
